Péntek délután a KMAT „nyílt kártyás ülésére” került sor, Répás Zsuzsanna a magyar kormány határon túli kérdéseivel foglalkozó helyettes államtitkár moderálásában. A beszélgetés rekordszámú meghívottal zajlott majdnem minden élő és mozgó kisebbségi politikai szervezet képviseltette magát.
A szócséplést félretéve, a kört Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyitotta meg, aki ismertette Magyarország új nemzetpolitikáját. Ez szakítva az előző kormány káros politikájával, három pilléren nyugodna. Az első pillérét a magyarországi magyarság, a másodikat a Kárpát-medencei magyarság, a harmadikat pedig az emigrációs magyarság képezi, sajátos koncentrikus rendszert képezve. Továbbá megerősítette, hogy a magyar érdek minden más ország belpolitikájánál fontosabb. Ugyanakkor, a szlovákiai helyzetből kiindulva aláhúzta, hogy igenis etnikai pártok kellenek, sem a vegyes, sem pedig a parlamentből való kimaradás nem megoldás.
Tőkés László a KMAT történetét ismertette, üdvözölve Budapestet, hogy újra lehet rá számítani. Emellett egy Kárpát-medencei magyar összefogás szükségességét is megpedzette. Ennek azonban nem szabad a magyar összefogáshoz hasonlóan megvalósulnia, reális párbeszéden kell alapulnia.
Felvidékről Berényi József új MKP elnök beszélt, aki pártjának vereségét a kampányban elkövetett hibák számlájára írta. Továbbá megemlítette, hogy a Híd kormányra kerülése megmérgezte a felvidéki magyar közösségeket, megnehezítve az MKP helyzetét is.
Kovács Miklós, Brenzovits László a kárpátaljai magyarság nehéz helyzetéről számolt be, akiknek talán a legfontosabb Magyarország támogatása, hiszen mind az oroszbarát ukrán kormány, mind pedig az EU-integráció realitásának hiánya a magyarságon csattan a legjobban. Kovács beszédesnek tartja, hogy Kárpátalján 150 ezer magyar él, ebből 165 ezer igényelt magyar igazolványt de mindössze 30 ezer szavaz a KMKF-re.
A legtöbb közhelyet Olosz Gergelynek sikerült elmondania, aki már a Markó által sem használt „RMDSZ, mint ernyőszervezet, ahol mindenkinek helye van” toposzti is bevetette. Hozzá hasonló mélységekben utazott Ágoston András, a VMDP elnöke is, aki a magyar támogatás szükségességét húzta alá.
Pásztor István nem a KMAT-al, hanem a VMSZ saját eredményeivel foglalkozott, hosszasan fényezve a megalakult nemzeti tanácsok sikerességét, aláhúzva, hogy a szerb pártoknak nem sikerült eltéríteni a nemzeti tanácsokat, habár megvolt ennek a veszélye.
A Székelyföldet Izsák Balázs az SZNT elnöke és Farkas Csaba az Önkormányzati képviselők állandó tanácsának elnöke képviselte. Véleményük szerint megérett az idő az erdélyi magyar politika pluralizálódására, illetve az anyaállam hangsúlyosabb érdekképviseleti törekvéseire. Farkas emellett aláhúzta az RMDSZ destruktív szerepét is, megmutatva, hogy a székelyföldi önkormányzati nagygyűléseket az RMDSZ nem vállalta fel, SZNT törvénytervezeteit, habár azokban nincs semmi vállalhatatlan.
Az előadásokat Hámos László, a nyugati magyarok képviselője, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány elnöke zárta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nyugati sajtóra, hogy ne tudjanak a jelenlegi kormányról hamis dolgokat írni.
Hogy mit lehet következtetésként egy ilyen előadódömping után levonni? Talán azt, hogy a beszélgetést a magyar kormány újonnan kidolgozott egy magyar nemzet, egy magyar állampolgárság politikája határozta meg, mindenki ehhez a helyzethez próbált alkalmazkodni.
