Van egy örökségünk, melyben rendet kell tenni egyházi-, illetve állami szinten.
Az egyházak vagyonának-, főként ingóságainak visszaszerzéséről esett szó ma délután az EMNT-Jakabbfy sátorban. Róth András Lajos történész, a Haáz Rezső Múzeum ügyvezető igazgatója felvezetője szinte csak a közönségnek szólt, hisz a meghívott előadók felkészülve érkeztek.
Ha egyből a végén kezdem és összevetem a Katolikus és a Református Egyház vagyonvisszaszolgáltatásának helyzetét, érdekes jelenséggel szembesülök. Míg a Katolikus Egyház bürokráciája jóval egyszerűbb, mint a Református Egyházé, ezutóbbi házatájékán a levéltári iratok, vagyontárgyak visszaszolgáltatása sokkal jobb stádiumban van. Azért is furcsa a helyzet, mivel az Országos-, illetve a Megyei Levéltárhoz került és így a Nemzeti Levéltári Vagyonalap részét képező egyházi vagyon visszaszerzése jelen pillanatban elvileg lehetetlen. A törvény szerint egyetlen kiskapu a bírósági úton való visszaigénylés; erre már van is egy csodaértékű példa: idén, a Nagyváradi Ítélő Tábla visszaadta a Nagyváradi Görög-Katolikus Püspökségnek a Nagyváradi Levéltárban őrzött iratait.
Másik megoldás, melyet Nagy Mihály, az Állami Levéltár igazgatója ajánlott, az az RMDSZ-szel való konzultálás. Mivel az új levéltári törvény közvitája lezárult, amíg az ősszel a Parlament elé kerül, még jónéhány bizottsági ülésen terítékre kerül, olyan bizottsági ülésen, melyen természetesen az RMDSZ is képviselteti magát. Mellesleg megjegyezte: maga a tény, hogy az egyházi iratokra a belügy "vigyáz", abszolút biztonságot jelent; ha átkerültek volna a kultúrális tárcához, "már rég a budapesti bolhapiac asztalain lennének. A belügynél rend van!"
Ami az egyházi vagyon azon részét illetni, mely vagy az államosítás milicistáinak figyelmetlensége, illetve felkészültséghiánya végett még mindig valamely egyházi intézmény tulajdonában van - és akkor most visszakanyarodok a két egyház bürokráciájának összehasonlítására -, itt változó a helyzet. Ősz Sándor Előd, levéltáros, az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári képviselője szerint a Református Egyház rosszabbul áll, mint katolikus harcostársa. Míg egy katolikus érseki rendeletre minden plébános köteles beszolgáltatni a kért iratokat, a református püspöki rendeletet az illető templom presbitériuma felülbírálhatja. Mindemellett a felszólaló, mint a központosítás híve, gyűjtőközpontok létrehozását szorgalmazza és optimista ingóságainak visszaszerzése ügyében.
Bernád Rita, levéltáros, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képviselője ennél kissé radikálisabban próbált hatni a magát "az ördög ügyvédjének" nevezett Nagy Mihályra és kijelentette, hogy az egyházi vagyonvisszaszerzést etikai szempontból nem tárgyalni, hanem minél hamarabb megoldani kellene.
Egy dologban teljes volt az egyetértés: nagy szükség van levéltáros alkalmazottakra, hisz a munkát, amit jó esetben egy teljes csapat kellene végezzen, jelen pillanatban csak egy-két ember végez. Jó hír, hogy nem győzik a munkát, ami ismét igazolja, hogy a visszaszolgáltatás jó úton halad.
