Gyorstalpaló gazdaságpolitikából
Megtörténik néha, hogy a gazdasági szakemberek összeülnek és elbeszélgetnek a világ dolgairól. Nem meglepő ilyenkor, ha a beszélgetés a pénzről szól, mint ahogy az sem, hogy olyan szavakat használnak, melyek meghaladják a mindennapi piaci alkudozás igényét. És innen már csak egy lépés az, hogy nemzetközi szakkifejezéseket kötőszóként használva mondják meg a tutit.
A téma rendszerint változatos, szerencsére van honnan válogatni. Olyan ínyencségeket lehet ilyenkor feldobni, mint közös piac, termelési hatékonyság, proaktív gazdaságpolitika, finanszírozási lehetőség, strukturális alapok, euró, válság, Görögország, görögdinnye, ilyenek… Persze az nem mindegy, hogy mennyire magvas a dinnye, ugyanúgy ahogy az sem, hogy a nemzeti gazdaságok és regionális piacok szinergiájából az uniós szabályrendszer betartásával hogyan lehet boldogulni egy olyan Kárpát Medencében, melynek kilóg a lába a paplan alól, kicsit lassú, kicsit el van tévedve az új dzsungelben, de a miénk, szeretjük és azt akarjuk, hogy kolbászból legyen a kerítése.
És valóban sűrű a dzsungel, sok az eszkimó, kevés a fóka. De meg kell találni az utat, és vannak emberek, akik látják a fényt az alagút végén és gondoskodnak róla, hogy az ne a szembe jövő vonat legyen. Ők ma László János, Mendelényi Dániel, Becsey Zsolt, Juhász Jácint, Szakács Tibor és Mátis Jenő voltak. Mai témájuk pedig az EU és a nemzeti gazdaságok viszonya volt, pontosabban az, hogy ez a viszonyrendszer valójában béklyó vagy kitörési lehetőség a válságból? A fény pedig a konszenzusban látszott kibontakozni, hisz mindannyian azt nyomatékosították, hogy okosan és hatékonyan kell lehívni az uniós forrásokat. Úgy tűnik, ez lenne az egyik út. És ha ügyesen csináljuk, lesz elég fóka is.
