... avagy mindig is lesznek Markó-bérencek és Tőkés-fullajtárok
Szervezési figyelmetlenségnek is elkönyvelhetjük, hogy a Markó-Tőkés találkozóval egyidőben kellett volna kezdődnie a „Balos és jobbos” cimkék az erdélyi magyar sajtóban című panelnek, melynek meghívott előadói egytől-egyig újságírók. A dilemma nem tartott sokáig, eltolták két órával.
Dénes László, a nagyváradi Reggeli Újság munkatársa témafelvezetőjét követően, az előadók felszólalásukban gyorsan egyetértettek abban, hogy a romániai magyar újságírókat nem lehet politikai meglátásuk / hajlásuk alapján cimkézni, hisz sokkal inkább fejétől büdös a hal, azaz a tulajdonosi szerkezet határozza meg a hovatartozást. Ennek alapján a tulajdonosok határozzák meg melyik politikai ösvényt kell követni. Eszerint meg is van, hogy ki az aki cimkéz. Kristály Lehel, a Magyar Hírlap munkatársa, felszólalásában kategorizálta őket: cimkéz elsősorban a tulajdonos, a kollega, a politikus és az olvasó. Szerinte Romániában a publicistákat a következő kategóriákba lehet sorolni: közszolgálati, baloldali, jobboldali, még inkább jobb oldali; ehhez Magyarorzszágon még csatlakozik a szélső baloldali.
Szőke László, a Magyar Nemzet újságírója szerint az újságírókat nem a politikai hovatartozásuk alapján kellene cimkézni. Véleménye szerint a mai újságírók nem az olvasóknak, hanem a szerkesztőknek írnak.
Rostás Péter István, a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettese szerint nincs balos és jobbos meglátás a romániai magyar újságírásban. Ő is felállított egy kategóriarendszert, már ami a szerkesztőségvezetőket illeti: vannak az örökösek, a lokálpatrióták és a managerek.
A meghívottak nem igazán voltak nyitottak a hallgatói megjegyzésekre, kérdésekre, így kissé egysíkúnak könyvelhetjük el az előadást. Zárszónak pedig idézném Szőke Lászlót: „Minden újságírónak balosnak kellene lenni (szociálisan érzékeny), ezzel szemben, mivel a romániai magyar sajtó kisebbségi sajtó, így inkább jobboldalinak mondható.”
