A csütörtöki nehézsúlyú birkózási maraton egy valóban nehézsúlyú témával ért végett a fősátorban. Terítéken Verespatak, a zöld sarokban pedig Tőkés László és Remus Cernea. Gondolom Tőkés Lászlóról nem szükséges különösebb ismertetőt írni, tusványosi viszonylatban viszonylag ismert sportoló. Azt viszont fogadom nem tudtátok, hogy mielőtt még a Zöld párt elnöke lett volna, Cernea 1997-ben belépett az RMDSZ-be tiltakozásként a román politikusok ultranacionalista megnyilvánulásai ellen.
A verespataki bányaprojekt kapcsán a leggyakrabban az állóháború szó hangzott el, úgy látszik a szemben álló felek egy patthelyzet-közeli állapotban készítik elő a következő lépést. Tőkés László, Áder Jánossal közösen kidolgozott nyilatkozattervük által elérte, hogy az Európai Parlament elítélje a ciánalapú bányászati technológiákat. Cernea azt szorgalmazta, hogy a Verespatakon található római műemlékek mihamarább kerüljenek fel az Unesco világörökségi listájára. A másik oldalon a bányavállalat nem sajnálja a pénzt a lobbyra és a reklámra, féligazságokból épít imázst magának és megpróbálja a teljes politikai szférát a saját oldalára állítani.
Az áldatlan helyzetből való kimozdulást mindketten a politikai elit határozott cián-ellenes állásfoglalásában látja, melyre többször is felszólították az illetékes kormányzati vezetőket. Tőkés László azzal érvelt, hogy az érték-alapú politizálásban a gazdasági értek sose múlhatja felül a természetvédelmi értéket. A mérkőzés javában zajlik, az izmok egymásnak vannak feszülve és a jónak muszáj győzni.
