Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára úgy érzi, olyan változás van a levegőben, amilyen az 1998-as kormányváltáskor nem volt meg. Reménykeltőnek látja a magyarság jelenlegi helyzetét a szomszédos országokban, a határon túlra szánt támogatásokat pedig egyszerűsítené és átláthatóbbá tenné.
A Tusványos-megnyitón úgy fogalmaztak, hogy a magyar nemzet számára 2010-ben ért véget a XX., s kezdődött el a XXI. század. Ez retorikai fordulat, vagy valóban így gondolják?
Érzek egy olyan változást, amit 1998-ban nem éreztem. Akkor is kormányt váltottunk, de a mostani kormányváltás más. Olyan hangulat alakult ki, hogy le kell zárni az előző korszakot, a rendszerváltás elmúlt húsz éve nem hozta meg azt, amit vártunk tőle. A nemzetpolitikában ezt a változást fejezi ki a június 4-én elfogadott, a nemzeti összetartozásról szóló törvény, ami alapvetően egy lelki váltást tükröz.
Nem igazságtalan ez az elmúlt két évtizeddel szemben? A rendszerváltoztatást sok tekintetben sikertörténetként könyvelhetjük el, sikeresen váltottunk tervről piacgazdaságra, diktatúra helyett pedig demokráciára.
Nem akarjuk lebecsülni azoknak az eredményeit, akik végigküzdötték az elmúlt húsz évet. A Gyurcsány-korszak azonban pont azt mutatta meg, hogy bizonyos alapvető változások nem történtek meg: megmaradt a régi elit gazdasági hatalma, tovább működtek a régi mechanizmusok. 2006. október 23-a volt ennek a legjobb példája, a legnagyobb pofon: alapvető szabadságjogaink sérültek, épp olyan kiszolgáltatottnak érezhettük magunkat a hatalomnak, mint '90 előtt. Olyan váltásra van szükség, ami garantálja, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő.
Mi lehet az oka, hogy a nemzeti kérdésnek egészen megváltozott a kontextusa? Például a szocialisták is arról beszélnek, hogy a határon túl élő magyarok ügye fontos az ország számára.
A megváltozott hangulat. De nem csodavárásról van szó, hiszen az emberek nem azt várják, nem elsősorban azt várják, hogy holnapra megváltozik a gazdaság helyzete. De azt is látni kell, hogy nem mindenki azonosul lelkileg teljesen ezzel a váltással: például a trianoni emlékülésen Szili Katalin magányosan ült az MSZP padsoraiban.
Mire van nagyobb szüksége egy magyarlakta településnek a határon túl, hogy erősödjön magyar identitása? Trianon-emlékműre vagy magyarországi tőkebefektetésre, gazdasági együttműködésre?
Nem állítanám szembe ezt a két dolgot. Semmiképpen sem a múltba révedés a helyes megoldás, a történtekből erőt kell merítenünk. A túlélés, hogy száz év után is vannak Magyarországon kívül magyar közösségek, maga a csoda. Kell emlékezni, de ezek a közös emlékek a közös jövőhöz kellenek.
Hogy látja az egyes határon túli közösségek jelenlegi helyzetét, viszonyukat a többségi nemzethez?
A Vajdaság jelenleg nagyon pozitív példa azzal, hogy a szerb állam biztosítja a kulturális autonómia intézményi kereteit. Nagy eredmény az is, hogy a magyarság saját névjegyzék alapján belső választást tudott tartani. A romániai magyarság esetében is sok a pozitív fejlemény, a felsőoktatástól a magyar állampolgárság ügyében tapasztalt konstruktivitásig. Ráadásul a két ország közötti hangulat további reményekre jogosít fel. Ukrajnában az előző kormány utolsó éveiben a magyar oktatási rendszer teljes felszámolása irányába mutató folyamatok zajlottak, de úgy érezzük, hogy ez a tendencia megfordult. Egyelőre csak a legsúlyosabb intézkedéseket törölték el, ezért még odébb van, hogy biztonságban tudhassuk a kisebbségi oktatást. A legnehezebb Szlovákia esete: az elmúlt években abszurditásig menő rossz viszony alakult ki a két ország között, a szlovák kormány Európában elfogadhatatlan intézkedései miatt.
Ennek ellenére Európa nem foglalkozott különösebben a magyar üggyel, nem követte elemi felháborodás a szerintünk Európában elfogadhatatlan szlovák kormánydöntéseket.
Az EU nem így működik, mivel a kisebbségi politika tagországi és nem uniós hatáskör, még folyamatban vannak a vizsgálatok, és mi bízunk a nekünk kedvező elbírálásban. Az új szlovák kormány szerencsére sokkal jobban hajlik a párbeszédre.
A szlovák kormányba bekerült, Bugár Béla vezette Híddal milyen viszonyt szeretnének kialakítani? Például eddig a Magyar Koalíció Pártja volt a MÁÉRT tagja, tervezik a Híd meghívását?
Szeretnénk még az ősz elején összehívni a Magyar Állandó Értekezletet, ezért Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr levelet küldött minden szervezetnek, akik valaha is részt vettek a MÁÉRT munkájában. Ezt a levelet elküldtük Bugár Bélának is – nyitottak vagyunk mindenki iránt, aki magyar szervezetnek vallja magát és részt kíván venni a magyar-magyar együttműködésben.
A MÁÉRT szimbolikus intézmény, vagy operatív feladatok ellátására is alkalmas?
A MÁÉRT az operatív fórum, míg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma a konszenzuskeresést szolgálja, feladata a hosszú távú stratégiák megalkotása.
Mi a helyzet az Ukrajnában élő magyarokkal? Az ország törvényei jelenleg nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.
Ez igaz, bár ennek ellenére nagyon sok kettős (orosz, izraeli, amerikai vagy éppen román) állampolgár él Ukrajnában. Ezért a kérdést elsősorban az ukrán államnak kell rendeznie.
Az Izraelben élő, magyar származású zsidók körében nagyon pozitív fogadtatása volt a törvénynek. Számoltak ezzel a törvény kidolgozásakor?
Igen, bíztunk benne, hogy így lesz. Azt szeretnénk, hogy mindenki, akinek van magyar identitása, és megfelel a jogszabályi feltételeknek, az megkaphassa a magyar állampolgárságot, éljen akár a Székelyföldön, Dél-Amerikában vagy Izraelben.
A magyar állam jelenleg nagyjából évi 12 milliárdot költ a határon túli közösségek támogatására. Változhat-e a források nagyságrendje, illetve a támogatási rendszer?
Az elmúlt 8 évben a támogatások összege körülbelül a nominálértékét őrizte meg. A jelenlegi gazdasági helyzetben a keret szinten tartását vagy kisebb emelését tudjuk célként kitűzni, de ha bővül a költségvetés mozgástere, akkor jelentősen növelni szeretnénk az erre szánt forrásokat. Mindenképpen változtatni fogunk a jelenlegi támogatási struktúrán, mert átláthatatlan, követhetetlen és nem logikus. Azt szeretnénk, ha egy alapkezelő foglalkozna minden támogatással, hogy a határon túli közösségeknek szánt források útja átlátható és ellenőrizhető legyen.
