Alapjáraton ezzel nincs semmi gondom, szívesen beszélgetek az általam ismert nyelveken bárkivel, az általam nem ismert nyelveken is meghallgatom a hívó felet, az interetnikus kommunikáció rajtam ne múljon.
Tusványosra ellenben a TP redaktoraként érkezem, tábori főkommunikátorként, tehát én is minden este reggel fekszem le, akárcsak a t. Táborozó, azzal a különbséggel, hogy én reggelig egy vagy több monitorra bámulok, és nem a szebbik nemre két riszálás közben.
Épp ezért péntek reggel nagyon, de nagyon rosszul esett, hogy ama másik galaxis durván rátört első és egyetlen, igencsak kurtára szabott álmomra. Egyáltalán nem díjaztam, hogy a térerőfoszlányokon átszüremkedő ismeretlen sajtósok három óra alvás után Koszovóról kérdeznek, pontosabban akarják kérdezni Tőkés László EP-képviselőt moströgtönde azonnal.
Első feltevésemet, hogy tudtomon kívül az EMNT elnökét a független Koszovó új elnökévé választották volna, cáfolta a tizenegyedik telefonáló hölgy, aki Markó Bélát is emlegette, illetve az EMEF-et. Emlékeztem arra (ez a sajtófőnöki munka legkellemetlenebb része, álmodból felköltve is tudnod kell, ki mikor mit mondott), hogy a Tőkés László EMEF-társelnök csütörtökön említette Koszovót, pontosabban úgy fogalmazott: hogy ha Koszovó kivívta a függetlenségét, akkor mi miért ne vívhatnánk ki Székelyföld autonómiáját?
Ez a tétel számtalanszor elhangzott, még az Európai Parlamentben is, szóval nem értettem, hogy a huszonötödik médiacápa miért akar moströgtöndeazonnal tisztázni, ezért nagyot sóhajtva bekapcsoltam a még meleg laptopot, és kiléptem a tusványosi mikrokozmoszból.
Ekkor derült ki számomra, hogy Tőkés László Koszovó függetlenségére vonatkozó utalása szerencsés nemzetközi kontextusban hangzott el, hiszen épp aznap adták hírül: az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának nem kötelező érvényű állásfoglalása szerint Koszovó 2008-as egyoldalúan kikiáltott függetlensége nem ellentétes a nemzetközi joggal.
Hát ettől pipult be a román média, ettől habzott a riporterek szája, emiatt érezte kötelességének minden rendű és rangú politikus, hogy bermudában védje az ősi román földet, napszemüvegét levetve hörögjön az egységes és oszthatatlan román nemzetállam miatt.
Tőkés László „Koszovózása” egész nap a tekintélyesebb román hírügynökségek vezető híre volt, számtalan kommentelő mindenféle szűrés nélkül javasolt kötelet, golyót a volt temesvári lelkipásztornak; a román hírtelevíziók producerei pedig egymás adásidejét pocsékolták sunyi húzásokkal az élőbe kapcsolt erdélyi képviselő miatt.
Tőkés László a tűző napon állva nyugodtan válaszolgatott a buta és előítéletekkel terhelt kérdésekre, olyan evidenciákra világított ismételten rá, amit egy, a nacionálkommunizmus kereteiből kitekintő racionális lény erőfeszítés nélkül megért.
Riadalmuk elfedéseképpen a két vezető hírtelevízió szerkesztői az előzetesen egyezetetekkel ellentétben „becsempészték” kérdezőnek Gheorghe Funart (Realitatea TV) és Corneliu-Vadim Tudort (Antena 3). Tőkés László ekkor lazán kilépett a kameratűzből, az urakkal nem óhajtott diskurálni.
Funar és CV Tudor. Hát ezért kár volt engem felkölteni, mondok. Ha ennyit értenek meg a Hágai Bíróság állásfoglalásából, akkor, bizony, még sokat kell gyúrni, hogy az egyesülő Európát a maga történelmével, eszméivel és aktualitásával megéljék.
Addig Románia látható része magamagát teszi nevetségessé. Nyomják a pánikgombot élőben, mint a kommunisták 1989 decemberében.
