Tusványos

Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára úgy érzi, olyan változás van a levegőben, amilyen az 1998-as kormányváltáskor nem volt meg. Reménykeltőnek látja a magyarság jelenlegi helyzetét a szomszédos országokban, a határon túlra szánt támogatásokat pedig egyszerűsítené és átláthatóbbá tenné.

A Tusványos-megnyitón úgy fogalmaztak, hogy a magyar nemzet számára 2010-ben ért véget a XX., s kezdődött el a XXI. század. Ez retorikai fordulat, vagy valóban így gondolják?

Érzek egy olyan változást, amit 1998-ban nem éreztem. Akkor is kormányt váltottunk, de a mostani kormányváltás más. Olyan hangulat alakult ki, hogy le kell zárni az előző korszakot, a rendszerváltás elmúlt húsz éve nem hozta meg azt, amit vártunk tőle. A nemzetpolitikában ezt a változást fejezi ki a június 4-én elfogadott, a nemzeti összetartozásról szóló törvény, ami alapvetően egy lelki váltást tükröz.

Nem igazságtalan ez az elmúlt két évtizeddel szemben? A rendszerváltoztatást sok tekintetben sikertörténetként könyvelhetjük el, sikeresen váltottunk tervről piacgazdaságra, diktatúra helyett pedig demokráciára.

Nem akarjuk lebecsülni azoknak az eredményeit, akik végigküzdötték az elmúlt húsz évet. A Gyurcsány-korszak azonban pont azt mutatta meg, hogy bizonyos alapvető változások nem történtek meg: megmaradt a régi elit gazdasági hatalma, tovább működtek a régi mechanizmusok. 2006. október 23-a volt ennek a legjobb példája, a legnagyobb pofon: alapvető szabadságjogaink sérültek, épp olyan kiszolgáltatottnak érezhettük magunkat a hatalomnak, mint '90 előtt. Olyan váltásra van szükség, ami garantálja, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő.

Mi lehet az oka, hogy a nemzeti kérdésnek egészen megváltozott a kontextusa? Például a szocialisták is arról beszélnek, hogy a határon túl élő magyarok ügye fontos az ország számára.

A megváltozott hangulat. De nem csodavárásról van szó, hiszen az emberek nem azt várják, nem elsősorban azt várják, hogy holnapra megváltozik a gazdaság helyzete. De azt is látni kell, hogy nem mindenki azonosul lelkileg teljesen ezzel a váltással: például a trianoni emlékülésen Szili Katalin magányosan ült az MSZP padsoraiban.

Mire van nagyobb szüksége egy magyarlakta településnek a határon túl, hogy erősödjön magyar identitása? Trianon-emlékműre vagy magyarországi tőkebefektetésre, gazdasági együttműködésre?

Nem állítanám szembe ezt a két dolgot. Semmiképpen sem a múltba révedés a helyes megoldás, a történtekből erőt kell merítenünk. A túlélés, hogy száz év után is vannak Magyarországon kívül magyar közösségek, maga a csoda. Kell emlékezni, de ezek a közös emlékek a közös jövőhöz kellenek.

Hogy látja az egyes határon túli közösségek jelenlegi helyzetét, viszonyukat a többségi nemzethez?

A Vajdaság jelenleg nagyon pozitív példa azzal, hogy a szerb állam biztosítja a kulturális autonómia intézményi kereteit. Nagy eredmény az is, hogy a magyarság saját névjegyzék alapján belső választást tudott tartani. A romániai magyarság esetében is sok a pozitív fejlemény, a felsőoktatástól a magyar állampolgárság ügyében tapasztalt konstruktivitásig. Ráadásul a két ország közötti hangulat további reményekre jogosít fel. Ukrajnában az előző kormány utolsó éveiben a magyar oktatási rendszer teljes felszámolása irányába mutató folyamatok zajlottak, de úgy érezzük, hogy ez a tendencia megfordult. Egyelőre csak a legsúlyosabb intézkedéseket törölték el, ezért még odébb van, hogy biztonságban tudhassuk a kisebbségi oktatást. A legnehezebb Szlovákia esete: az elmúlt években abszurditásig menő rossz viszony alakult ki a két ország között, a szlovák kormány Európában elfogadhatatlan intézkedései miatt.

Ennek ellenére Európa nem foglalkozott különösebben a magyar üggyel, nem követte elemi felháborodás a szerintünk Európában elfogadhatatlan szlovák kormánydöntéseket.

Az EU nem így működik, mivel a kisebbségi politika tagországi és nem uniós hatáskör, még folyamatban vannak a vizsgálatok, és mi bízunk a nekünk kedvező elbírálásban. Az új szlovák kormány szerencsére sokkal jobban hajlik a párbeszédre.

A szlovák kormányba bekerült, Bugár Béla vezette Híddal milyen viszonyt szeretnének kialakítani? Például eddig a Magyar Koalíció Pártja volt a MÁÉRT tagja, tervezik a Híd meghívását?

Szeretnénk még az ősz elején összehívni a Magyar Állandó Értekezletet, ezért Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr levelet küldött minden szervezetnek, akik valaha is részt vettek a MÁÉRT munkájában. Ezt a levelet elküldtük Bugár Bélának is – nyitottak vagyunk mindenki iránt, aki magyar szervezetnek vallja magát és részt kíván venni a magyar-magyar együttműködésben.

A MÁÉRT szimbolikus intézmény, vagy operatív feladatok ellátására is alkalmas?

A MÁÉRT az operatív fórum, míg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma a konszenzuskeresést szolgálja, feladata a hosszú távú stratégiák megalkotása.

Mi a helyzet az Ukrajnában élő magyarokkal? Az ország törvényei jelenleg nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.

Ez igaz, bár ennek ellenére nagyon sok kettős (orosz, izraeli, amerikai vagy éppen román) állampolgár él Ukrajnában. Ezért a kérdést elsősorban az ukrán államnak kell rendeznie.

Az Izraelben élő, magyar származású zsidók körében nagyon pozitív fogadtatása volt a törvénynek. Számoltak ezzel a törvény kidolgozásakor?

Igen, bíztunk benne, hogy így lesz. Azt szeretnénk, hogy mindenki, akinek van magyar identitása, és megfelel a jogszabályi feltételeknek, az megkaphassa a magyar állampolgárságot, éljen akár a Székelyföldön, Dél-Amerikában vagy Izraelben.

A magyar állam jelenleg nagyjából évi 12 milliárdot költ a határon túli közösségek támogatására. Változhat-e a források nagyságrendje, illetve a támogatási rendszer?

Az elmúlt 8 évben a támogatások összege körülbelül a nominálértékét őrizte meg. A jelenlegi gazdasági helyzetben a keret szinten tartását vagy kisebb emelését tudjuk célként kitűzni, de ha bővül a költségvetés mozgástere, akkor jelentősen növelni szeretnénk az erre szánt forrásokat. Mindenképpen változtatni fogunk a jelenlegi támogatási struktúrán, mert átláthatatlan, követhetetlen és nem logikus. Azt szeretnénk, ha egy alapkezelő foglalkozna minden támogatással, hogy a határon túli közösségeknek szánt források útja átlátható és ellenőrizhető legyen.

Hooligans.Igen,nem is kérdés jönnek.Ők azok akik gyerek koruk óta együtt zenélnek.1997-óta folyamatosan gyártjak sikeresnél-sikeresebb számaikat,amiket emberek tízezrei fujnak fejből.Az igazi áttörést egy Scorpions koncert jelentette amikor is felkérték őket előzenekarnak.Eközben megjelent '97ben az első albumuk,majd 2év múlva külföldön is sikeresek lettek.Aki eljön az egy Privát Menyországra számítson amit a Hooligans csak nekünk aki meg nem az csak egy Félember marad.Egy felejthetetlen estére számíthat mindenki aki holnap este kilátogat a foci-pályára.

created@Joxy

A Commitment sátor volt a színhelye a tusványosi eszmecserék egy örökzöld témájának, az állami magyar egyetem kérdéskörének. Az előadók neves egyetemi előjárók, pontosabban Hantz Péter (egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Heidelberg), Dávid László (rektor, Sapientia-EMTE, Marosvásárhely), Tonk Márton (dékán, Sapientia–EMTE, Kolozsvár), Magyari Tivadar (rektor helyettes, BBTE, Kolozsvár) voltak. Szóval a helyszín adott, a téma valós, a beszélgetés tartalmas volt szerda délután.

Hantz Péter kiemelte, hogy az Erdélyi Magyar közösség Európai második legnépeseb nemzeti kisebbsége a hat millió lelket számláló katalán kisebbség után. Ilyen körülmények között az anyanyelvű egyetem hiánya enyhén szólva kuriózumnak számít Európában. Hantz a Magyar egyetem létrehozásának három lehetőségét vázolta: a magyar szakok összevonását, a Sapientia integráló erejét vagy egy teljesen új intézmény alapítását. Az egyetemi oktató továbbá elutasította a magyar oktatási nyelvű szakok számának bővítését, mint fejlesztési lehetőségét.

Dávid László, a Sapientia EMTE rektora kiemelte, hogy szükség van az egyetemi vezetők rendszeres egyeztetésére és egy átfogó stratégia kidolgozására, melyet majd be lehet mutatni a politikumnak. Ugyanakkor Dávid nem támogatja egy új intézmény létrehozását, ugyanis a Sapientiát létrehozásától 10 évre, idén akkreditálják. Dávid szintén fontosnak tartja, hogy az új intézmény kutatási tevékenységet is folytasson, ugyanis ez a felsőoktatási intézmények minőségének záloga.

A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem prorektora, Magyari Tivadar szintén a akadémiai közösség döntésének fontosságát hangsúlyozta abban, hogy a magyar tannyelvű egyetem milyen formát öltsön. Magyari emlékeztetett arra, hogy évről évre csökken a magyar diákok beiskoláztatási száma és úgy véli, hogy egy újonnan létrehozott intézmény konkurenciát okozna az oktatási piacon, mely e mutató további romlásához vezethet.

Tonk Márton az egyetemek közösségépítő és városfenntartó erejéről beszélt. Kiemelte, hogy míg Kolozsvárra Erdély minden részéről érkeznek diákok, a csíkszeredai egyetemnek főleg a város és környéke a vonzáskörzete.

Ugyanakkor Tonk kitért arra is, hogy az 1990-es évek elején valósnak tűnő stratégiák mára meghaladottá váltak. A BBTE 1990 óta sajátos fejlődési irányba halad, és nehezen tud lépni a magyar karok létrehozása szempontjából.

Végkonklúzió: az erdélyi magyar universitas vanni nincsen, de igény volna rá.

Bauer Béla egyike azoknak az embereknek, akiknek ragyog az arca, amikor a kedvenc témájáról beszél. Bauer Béla kedvenc témája az ifjúság, pontosabban az ifjúság jellemzőinek a szociológiai kutatása. És pont erről beszélt szerda délután a MISZSZ sátorban. Volt benne fíling.

Az ifjúság, bármennyire is általánosító és nehezen definiálható ez a fogalom, az a része a társadalomnak, aki 15 és 29 év között van. Talán ez az egyetlen könnyen leírható közös vonása azoknak az embereknek, akik 15 és 29 év között vannak. Ezen túl pedig maradnak a különféle jellemzők, amelyek bizonyos százalékban jellemzik őket. Ezeket kutatja Bauer Béla. És talál is érdekességeket. Például azt, hogy 2000 és 2008 között a magyarországi fiatalok fő beszédcselekvési helyszíne a kocsmából az internetre költözött. És azt, hogy ez által megnőtt a barátaik száma (éljen soká a fészbúk).

Bauer Béla rengetek hasonló érdekességet tud a magyarországi fiatalokról. Persze így nagyon magas volt a labda, rögtön meg is kérdeztük tőle, mit tud a határon túli fiatalokról. Elmondta, hogy míg a magyarországi fiatalokat a materiális dolgok érdeklik jobban, minket (szerencsére még benne vagyok a fenti kategóriában) többnyire az immateriálisak, vagyis család, barátok, hagyományok, vallás, ilyenek… És akkor most mindenki kézfelemeléssel jelezze, hogy egyetért. Jöjjön ki statisztikailag.

Gyorstalpaló gazdaságpolitikából

Megtörténik néha, hogy a gazdasági szakemberek összeülnek és elbeszélgetnek a világ dolgairól. Nem meglepő ilyenkor, ha a beszélgetés a pénzről szól, mint ahogy az sem, hogy olyan szavakat használnak, melyek meghaladják a mindennapi piaci alkudozás igényét. És innen már csak egy lépés az, hogy nemzetközi szakkifejezéseket kötőszóként használva mondják meg a tutit.

A téma rendszerint változatos, szerencsére van honnan válogatni. Olyan ínyencségeket lehet ilyenkor feldobni, mint közös piac, termelési hatékonyság, proaktív gazdaságpolitika, finanszírozási lehetőség, strukturális alapok, euró, válság, Görögország, görögdinnye, ilyenek… Persze az nem mindegy, hogy mennyire magvas a dinnye, ugyanúgy ahogy az sem, hogy a nemzeti gazdaságok és regionális piacok szinergiájából az uniós szabályrendszer betartásával hogyan lehet boldogulni egy olyan Kárpát Medencében, melynek kilóg a lába a paplan alól, kicsit lassú, kicsit el van tévedve az új dzsungelben, de a miénk, szeretjük és azt akarjuk, hogy kolbászból legyen a kerítése.

És valóban sűrű a dzsungel, sok az eszkimó, kevés a fóka. De meg kell találni az utat, és vannak emberek, akik látják a fényt az alagút végén és gondoskodnak róla, hogy az ne a szembe jövő vonat legyen. Ők ma László János, Mendelényi Dániel, Becsey Zsolt, Juhász Jácint, Szakács Tibor és Mátis Jenő voltak. Mai témájuk pedig az EU és a nemzeti gazdaságok viszonya volt, pontosabban az, hogy ez a viszonyrendszer valójában béklyó vagy kitörési lehetőség a válságból? A fény pedig a konszenzusban látszott kibontakozni, hisz mindannyian azt nyomatékosították, hogy okosan és hatékonyan kell lehívni az uniós forrásokat. Úgy tűnik, ez lenne az egyik út. És ha ügyesen csináljuk, lesz elég fóka is. 

Kérdés: Miért repült el a mai nap folyamán kétszer is két világáborúkori bombázó repülőgépnek kinéző vasmadár a fejünk felett úgy, hogy szinte a fenyőfák csúcsait súrolták?

Válaszlehetőségek:

1. Szúnyogírtanak. (Neeeeem)

2. Kiöntött az Olt és a cséféré vonatpótló repülőjáratokat indított. (Legyünk már komolyak!)

3. A román hírszerzés úgy gondolta, hogy feltűnést keltene, ha bocskoros kémeit küldené táborunkba, ezért leporolta szupertitkos kémrepülőit és ezek pásztázzák táborunk borus egét. (Ne kacagj!)

4. Székelyföld új-, állami finanszírozású turistaprojektje, mely napi két repülőutazást biztosít ingyen és bérmentve a számtalan magyarországon dolgozó kínai bizsnicár erdélyi piackutatása alkalmából. (hümm-hümm)

5. A román légierő Tusványos felett teszteli a 21 éve lejárt szavatosságú nehézbombázóit, háha háha. (Háha mégsem!)

6. Két furfangos székely kocsis talált Büxád mellett két repülőt és ügyesen elkötötték és most ezzel szállítják haza a szénát, meg a lovaskocsit. (Igen, ez logikus lenne.)

7. Nem is bombázók, nem is repülők, hanem földönkívüliek, akik Pataki Attilát hozták el kicsit nosztalgiázni Tusványosra. (Ez az!)

Ha van még ötlet, netán valaki tutibiztos tudja az igazat, ne habozzon, jöjjön gyorsan a Tusványos Press szerkesztőségébe és ha igazat beszél, az igazság függvényében jutalmazzuk.

Van egy örökségünk, melyben rendet kell tenni egyházi-, illetve állami szinten.

Az egyházak vagyonának-, főként ingóságainak visszaszerzéséről esett szó ma délután az EMNT-Jakabbfy sátorban. Róth András Lajos történész, a Haáz Rezső Múzeum ügyvezető igazgatója felvezetője szinte csak a közönségnek szólt, hisz a meghívott előadók felkészülve érkeztek.

Ha egyből a végén kezdem és összevetem a Katolikus és a Református Egyház vagyonvisszaszolgáltatásának helyzetét, érdekes jelenséggel szembesülök. Míg a Katolikus Egyház bürokráciája jóval egyszerűbb, mint a Református Egyházé, ezutóbbi házatájékán a levéltári iratok, vagyontárgyak visszaszolgáltatása sokkal jobb stádiumban van. Azért is furcsa a helyzet, mivel az Országos-, illetve a Megyei Levéltárhoz került és így a Nemzeti Levéltári Vagyonalap részét képező egyházi vagyon visszaszerzése jelen pillanatban elvileg lehetetlen. A törvény szerint egyetlen kiskapu a bírósági úton való visszaigénylés; erre már van is egy csodaértékű példa: idén, a Nagyváradi Ítélő Tábla visszaadta a Nagyváradi Görög-Katolikus Püspökségnek a Nagyváradi Levéltárban őrzött iratait.

Másik megoldás, melyet Nagy Mihály, az Állami Levéltár igazgatója ajánlott, az az RMDSZ-szel való konzultálás. Mivel az új levéltári törvény közvitája lezárult, amíg az ősszel a Parlament elé kerül, még jónéhány bizottsági ülésen terítékre kerül, olyan bizottsági ülésen, melyen természetesen az RMDSZ is képviselteti magát. Mellesleg megjegyezte: maga a tény, hogy az egyházi iratokra a belügy "vigyáz", abszolút biztonságot jelent; ha átkerültek volna a kultúrális tárcához, "már rég a budapesti bolhapiac asztalain lennének. A belügynél rend van!"

Ami az egyházi vagyon azon részét illetni, mely vagy az államosítás milicistáinak figyelmetlensége, illetve felkészültséghiánya végett még mindig valamely egyházi intézmény tulajdonában van - és akkor most visszakanyarodok a két egyház bürokráciájának összehasonlítására -, itt változó a helyzet. Ősz Sándor Előd, levéltáros, az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári képviselője szerint a Református Egyház rosszabbul áll, mint katolikus harcostársa. Míg egy katolikus érseki rendeletre minden plébános köteles beszolgáltatni a kért iratokat, a református püspöki rendeletet az illető templom presbitériuma felülbírálhatja. Mindemellett a felszólaló, mint a központosítás híve, gyűjtőközpontok létrehozását szorgalmazza és optimista ingóságainak visszaszerzése ügyében.

Bernád Rita, levéltáros, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képviselője ennél kissé radikálisabban próbált hatni a magát "az ördög ügyvédjének" nevezett Nagy Mihályra és kijelentette, hogy az egyházi vagyonvisszaszerzést etikai szempontból nem tárgyalni, hanem minél hamarabb megoldani kellene.

Egy dologban teljes volt az egyetértés: nagy szükség van levéltáros alkalmazottakra, hisz a munkát, amit jó esetben egy teljes csapat kellene végezzen, jelen pillanatban csak egy-két ember végez. Jó hír, hogy nem győzik a munkát, ami ismét igazolja, hogy a visszaszolgáltatás jó úton halad.

A szerkesztői kötelezettségeim mellett a megnyitóra mindig elmegyek, főleg azért, hogy lássam, ki megy még el, meg hogy mások is lássák, hogy én is ott vagyok. Hogy Toró T. Tibort parafrazáljam, ott voltak az 1.0-ások, 2.0-ások, talán a 3,4 és 5.0-ások is. Marius Opreat például egyből kiszúrtam, nem tudom, hogy csinálja, mert párhuzamosan Bukarestben is tevékenykedett Ceaușescu exhumálásánál.

A megnyitóról. A tavalyi évekhez hasonlóan, Sándor Krisztina, a tábor főszervezője, a MIT elnöke indított, aki a megszokott információközlés mellett gratulált a Fidesznek elsöprő választási győzelméért és remélte, hogy sikerül ezt itt együtt megünnepelni.
Répás Zsuzsanna, a KIM nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője, aki inkább hazabeszélt és kimentette azokat, akik (még) nincsenek itt, mert a rendkívüli parlamenti ülésszak Budapesten tartott. Nagy a nyomás a Fideszen, mondta, mert az emberek eredményeket várnak és éppen ezért sok a munka. Ilyen (igazolt) hiányzó Németh Zsolt is, aki nélkül én nem emlékszem még Tusványos megnyitóra, pedig voltam már egy páron már életemben. Jobb híján levélben üzent, felhívva a figyelmet, hogy idén a nemzeti összetartozás, a nemzetpolitika és a román-magyar kapcsolatok továbbfejlesztése lesz a téma.
Meglepetés volt viszont Deutsch Tamás Fideszes EP-képviselő jelenléte az asztalnál, aki saját bevallása szerint őt helyettesíti. „Németh helyett Deutsch” – és ez kozmopolita világunkban láthatólag működik is. Az ehhez hasonló humorrózsák mellett, ő is inkább hazabeszélt, aláhúzva, hogy az elmúlt nyolc év reményei, most már „nem halálra vannak ítélve, hanem beteljesülésre.”
A táborról Toró T. Tibor, EMNT ügyvezetőelnöke, a főszervező főtanácsadója beszélt, aki a XXI. század első Tusványosára hívta meg a résztvevőket, hiszen a XX. század 2010. június 4-én záródott le, a Nemzeti Összetartozás Törvényének megszavazásával. Az új évszázad pedig csak nyílt kártyás párbeszéddel és közös cselekvéssel kezdődhet, mondta, mind a román-magyar, mind a magyar-magyar, mind pedig az erdélyi magyar-erdélyi magyar kérdésekben.
Az asztalnál helyet kapott idén is Albert Tibor, tusnádi polgármester, aki évről évre számadást ad addigi tevékenységéről. Egy útjavítás itt, egy fejlesztés ott. Ha mi lennénk a választói… de ez egy egészen más történet.

Exkurzus: Orbán Viktor biztos itt lesz, Băsescuról még nem tudjuk biztosan, de ha mégis eljön, ne lepődjünk nagyon meg.

  A tusnádi sár- és mocsár-intenzitás mérésére 2010-re tudományos igényű, 0-tól 5-ig terjedő skálát dolgozott ki stábunk. Publikációnk a Nature előtt csak a TusványosPressben olvasható:
0: Teljesen száraz, tökéletesen egyenletes járó- és táncfelületek, porzó utak. Dresszkód: tűsarkú és szteppcipő.
1: Alig harmatos fű, szilárd talaj, pormentes utak. Dresszkód: saru és strandpapucs.
2: Alapvetően szilárd, de lépteink alatt lágyan hullámzó focipálya. Dresszkód: Bakancs, Buffalo és PVC papucs.
3: Kis (legfeljebb 35 mm-es) merülésű léptek, csúszós rézsűk, sáros fenekű tinilányok a Csűrben. Dresszkód: Kozmopolita dizájngumicsizma és vitorlázócipő.
4: 50% feletti részben víztől fedett focipálya, spontán, természetes élményfürdő a sátrak előterében. Dresszkód: Dolgozós, ipari gumicsizma.
5: Az Olt a Csűrben. Dresszkód: Mellig érő gumicsizma.

  A kedd esti állapot: 3-as. Szerda esti előrejelzésünk (az időjósok 28 fokjával és könnyű nyári záporával számolva): 2/3.

...de ott nem adják hétköznak a Csík Zenekart.

Nem egy sikeres Tusványos-ajánló köszöntés, nem is egy sikeres Csík Zenekar ajánló. Tudom. De ha ezt énekelték! Igaz, Lovasitól "lopták". Az idei nyári szabadegyetem első koncertje. Meg kell szóljam mindenekelőtt TSz-t, aki idén először köszöntötte a tömeget és rögtön el is szúrta. Édesapja! Bánság és Partium nem Erdély! És kedves Csík Zenekar, Csángóföld sem Erdély. Mondjuk a pestieknek megbocsájtunk, de azé' idén már nem is Berecsukk folyik az Olt medrében, hanem Timisoreana (és Ursus).

Na de ott tartottam, hogy Első Nap, Első Koncert: Csík Zenekar. Tavaly is jó marketing húzásnak bizonyult nagy és híres zenekarral nyitni, idén sem panaszkodhat senki: szinte teltház volt a focipályán. S bár igaz, hogy nehezen melegedett be a közönség a táncházas mulatósokra, de a harmadik, negyedik számnál elkezdték azt a stílust játszani, amit igazán csak ők tudnak jól - egyből vátlozott a fíling, más lett a taps. Egy adott ponton meg is fordultam: azt hittem itt van Lovasi, mint szpesöl geszt, erre "csak" Csík János frontember énekelt... Természetesen, mint azt mindenki el is várta, elhúzták a nagy slágereiket: volt ott blues-zene, Kispál és Quimby cover, kis autentikus kalotaszegi - mindez hegedűvel, bőgővel, citerával és szaxofonnal. Mindez egy mondatban, egy felsorolásban kissé furcsának tűnik, tudom, de hisz ez a Csík Zenekar (prjéténí stiu dé csé). A közönség kissé érdekes volt számomra. Tudom, hogy Székelyföldön nagy divatja van a táncházaknak, még itt Tusványoson is volt korábban néptánc-nap reggelig tartó táncházzal, de itt mintha nem ezt várták volna a zenekartól. Nézték a koncertet, szó szerint, majd a Kiss Tibor által írt számnál "múlt pontosan" az egyhangúság és ekkor kezdett pezsegni a nézőtér. Utána természetesen önfeledt buli, nagy siker, rájátszás, szóval minden ami belefért. A végén köszönték, hogy itt lehettek, köszönjük, hogy itt voltak!

Most épp Role zenél, erről szerintem nincs mit mondani, mindenki tudja, mindenki szereti. Utána minden bizonnyal nagy buli lesz a G-pontban, erről sajna lapzárta miatt nem tudok egyelőre többet, na de ma is meg lehet-, sőt: kell kóstolni ugyanott, kb ugyanakkor: G.party - Beast & küb_beat @ Tusványos. Ők része a Tone Troopers-nek, akikről bizonyára hallottak már egyesek. S ha nem, akkor épp itt az ideje!

U. I.: már filmezünk is, az egész hetes élő tévéközvetítést sajnos nem vállalta be egy stúdió sem, így a cím még nem releváns. Jövőre hátha összejön, de akkor is ajánlom a Gyöngyvirág televízióját, azt is a kényelmesebbjének, aki nem szeret ázni.

Fotók itt!

  A rövid története ellenére már az első feloszlásán és újraalakulásán is túl lévő Magashegyi Underground zenéjét-dallamvilágát mintha csak a tusnádi völgybe találták volna ki. Néha aluljárókban adnak előre be nem jelentett gerilla-koncertet, ahol a csángó népdaloktól a triphopos saját számokig terjed a repertoár, itt viszont az underground mellé odatehetik a magashegyet is. Az együttes énekese, a csíkszentmártoni Bocskor Bíborka a Megasztárban tűnt fel, de nem lett belőle megasztáros, saját bevallása szerint nem érezte jól magát abban a sztárelőállító közegben, így jött a Magashegyi Underground. Ahogy Fodor Máriusz billentyűs mondja egy interjúban: a Magashegyi egy simítás a tarkón, amibe beleborzongunk. A hűvös-derengős-magashegysziluettes tusnádi estéknél jobb lehetőséget keresni sem kell a borzongásra.

Hogy Ne legyek áruló szerda este Tusványoson kéne rázzam a hajam. Pedig ez nem olyan egyszerű, mint gondolnád, mert Nehéz a dolga a katonának és különben is Ha volna még időm inkább az Adriára mennék. De ha úgy is Közeli helyeken járok, ám legyen.
Azért ez mégsem lesz olyan rossz, mert már ott van Ella, Bella, Juci meg Karolina és ha valamelyik Kiszívott nyakkal jön haza, majd eltöprengek, hogy Megüssem vagy ne üssem.
Reggelre, Mielőtt elmegyek, marad az elmélkedés, hogy Részegen ki visz már haza.

És ha ezután azt mered kérdezni, hogy miért kéne neked erre a koncertre menned a válasz egyszerű: jobb Tusványoson Bikinivel, mint a Balatonon bikini nélkül.

Bikini. Kihagyhatatlan. Szerdán este 9-től a Sportcsarnoktól balra a focipályán.

Tusványosi Amatőr Zeneajánlók Országos Egyesülete
 

Megjöttem! Első benyomás: egy kicsit vizes. De szép. Megkeresem a Mr.Boss-t! Megvan! Elindultam kicsit körülnézni, és mivel ez most adatott meg nekem először, hogy itt lehetek, hát mondanom se kell hova vezetett az első utam: egy kocsmába. Meg kell mondjam, hogy az árak körülbelül enyhe szívinfarktust okoztak, és rádöbbentem, hogy mindenkinek olcsóbb, ha iszik egy sört és ehhez tartom is magam :D Elindultam valamifajta dohányterméket keresni, tudván azt, hogy az ember bármilyen kis kocsmába talál. Hát nem. A legközelebbi lelőhely a főút melleti ABC (azóta, remélem, már itt is kapható). Közben felhúztuk „táborunkat", majd ettünk egyet. Kellemes meglepetésemre nem esett az eső (nem akarom elkiabálni a dolgot). Elhoztam a csini-zöld-nap-szemüvegemet, és ha már majd' 500 kiLÓmétert utazott, akkor már ki is szeretném használni. Kellemes estére számitok egy kis Csík Zenekarral koronázva! További szép napot!

Megérkeztem. Gyorstalpalás: „Nehéz hét lesz, kitartást!” – ehelyett jobb szeretem a „Nehéz hét volt, köszönjük!”-et. Polgármester köszöntőjéből csak foszlányokat hallottunk a jobb oldalon: „… medve… vér… vér… medve…” – ennyi év Tusványos után, azt hiszem, értem a célzást. Tusványos évről-évre változik, mint napról-napra a program. Na itt most mit akartam mondani?! Szerkesztőségi gyűlés hamarosan. Valószínű itt fog elhangzani főszerkesztő elvtárs szájából az „Éljen a demokratikus szocialista diktatúra!” Erre már kész a válaszom is: „Mindenki főszerkesztő! / Minden főszerkesztő egyenlő, de néhány főszerkesztő egyenlőbb a többinél! / Éljen a főszerkesztő elvtárs!” – de csak azé’ me’ most nemrég volt a születésnapja. És me’ könyve is megjelent. És me’ még (itt Tusványoson) hét eleje van. Demetrios Antigonosz Silardus – me’ hisz róla van szó – idén is bespájzolt sörmentes sörrel, munka- és hajtókat megszégyenítő elszántsággal, így minden bizonnyal a külön kis házikó sem lesz jó búvóhely a héten – na de csikö nem ezé’ gyüttem.

  Aki először jár Tusnádon, annak úgyis mindegy, de a másod- és többedéves táborlakók szolgálatára összegyűjtöttük a legfontosabb idei újdonságokat.

Autók ki, taxik be
  Ahogy nőtt Tusványos, úgy szorultak ki mind jobban a járművek a rendezvény területéről. Mostanra jutott el odáig a bálványosi folyamat, hogy néhány tucatnyi kivételtől eltekintve autóval csak a főút lehajtójáig lehet eljutni (ugyanitt liluló fejű államtitkár-szpotting), onnan marad a séta. Cserébe viszont van már taxi-szolgáltatás, 5 lejért Tusnádon bárhonnan el lehet jutni a táborig - vagy akár fordítva.

Nyitottabb Csűr
  A Nemzeti Együttműködés Rendszerének éjszakai középpontja immár nemcsak az Olt és a kemping sétánya felé rendelkezik bejárattal, hanem a kemping bejárata felé eső falat is megnyitották. Ennek megfelelően az esti bulik hőfoka némileg csöken, oxigéntartalma viszont jelentősen nő.

Vízgereblyézés a Csukás-tavon
  Még sosem láttunk ilyet, de most fotónk is van róla: takarítják a Csukás-tavat. Hogy sikerül-e megszabadítani a vasárnapi táborzárásig a burjánzó vízi flórától, azt illetően erősen szkeptikusok vagyunk.

Új bolt a kemping oldalában
  A kis ház a kemping bevezető útja mellett volt már sajtóközpont és sok minden más is, most vegyesboltként igyekszik hasznossá tenni magát. A kínálat visszafogott, alkohol és cigaretta nincs, édesség, fogkrém, szappan és sampon mindenesetre kapható.

Tusványos.ro

  Honlapból portál. Kedden este a Csík Zenekar után a beszámoló mellé rögtön jutubicát és képgalériát is tudtunk mellékelni, a távolból vagy éppen a Csűr sarkából fészbukozók nagy örömére. Ha Tusványos Press kitűzőst látsz, akkor készülj fel: édes szüleid legtöbb egy óra múlva mindent tudhatnak. Nyílt lapokkal, mit ne mondjunk.

   Egy hete ebben élünk: Tusványos.go. Valamit megérezhetett ebből anyanemzettársunk, Balogh Ákos is, a Mandiner főszerkesztője, mert vállalta, hogy még a teremtés előtti -1. napon lejön Tusnádfürdőre. Nagyváradon kaptuk össze magunkat vasárnap, és így estefelé már a Tusványos Press verandájáról „toljuk a kontentot”, vagy hogy’ is mondják ezt magyarusul. 

Bukarestből

[Bukarest–Brassó [Bucureşti–Braşov] – E60, Brassó–Spesiszentgyörgy [Braşov–Sfântu Gheorghe] – DN11, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda [Sfântu Gheorghe–Miercurea Ciuc] – DN12]

  Ejsze, Tusvá-nyosra? Hun es vagyunk, no, aszongya, hogy Bukarest. Repülő, mi, ma már mindenki egy feszt repked, mondok magamnak, hogy ej, nem lesz ennek jó vége, lassan több a gép az égen, mint a madár. Csatolja bé magát, mer’ a polic nem viccel.
Külsőfőd, az igaz, de eligazodok, keressüksza’ meg az E60-ast. Csapassa, ecsém, van vagy 230 kilométer még hátra, Brassó előtt kőccsön fel.