A Kárpát-medence épített magyar örökségének védelméről szóló beszélgetésen Gergely Balázs moderátor arról beszélt, hogy szerencsés a csillagállás az erdélyi műemlékvédelem számára, a romániai és a magyarországi kormányban is elkötelezett (magyar) gazdája van a szakterületnek. Ugron Zsolna grófnő, a zabolai kastély tulajdonosa szerint, mióta a restitúciós törvény alapján visszakapták, több épületet sikerült rendbe tenni, de a felújítások nagyon költségesek. Felvetette, hogy az lenne a szerencsés megoldás, ha nem csak az épületeket, de az azokat fenntartó gazdaságot, szántókat, erdőket is visszakapnák eredeti tulajdonosaik. Mihály Ferenc restaurátor a népi építészet védelmére és a tömbmagyar területeken kívül eső értékekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a műemlékvédelem sokszor nem elsősorban pénz, inkább hozzáállás kérdése. Hegedűs Csilla műemlékvédelmi tanácsos a tárca örökségét számbavéve azt mondta, korábban a rendelkezésre álló keret 0,2 százaléka ment magyar emlékekre – ezt mostanra sikerült 20 százalékra emelni. Egy arisztokrata sarj mesélte neki, nagyapja pontosan tudta, hány hold erdő kell egy négyzetméter kastélyt fenntartásához. A jó példák között egyrészt a Torockó Értékvédő Programot emelte ki, ami Budapest belvárosi önkormányzatának támogatásával 14 éve működik, a falu számos épüketét hozták helyre, amikben ma már 40 panzió működik. Másik példaként a bonchidai Banffy-kastély felújítását hozta, ahol oktatják a restaurációs technológiákat, a fenntarthatósági szempontok miatt pedig kereskedelmi funkciókat is kap a kastély. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a szomszédos országok sajnos nem szívesen áldoznak magyar emlékekre vagy éppen, ahogy a szlovákiai példa mutatja, a történelmet meghamisítva kísérlik meg kisajátítani azokat. Úgy látja, műemlékvédelmi szempontból Ukrajnában a legrosszabb a helyzet, nem elég a szétesett ország, az egyházak hozzáállása is negatív: mindent betonnal akarnak megoldani.
